A fekete macska





Nem v�rom �s nem is k�v�nom, hogy elhiggy�k ezt a f�l�tte k�ptelen, de m�gis nagyon egyszer� t�rt�netet, amelyet �r�sba k�sz�l�k foglalni. �r�lt voln�k, ha azt v�rn�m, amikor �n magam sem b�zom �rz�keimnek a tan�s�g�ban. Pedig nem vagyok �r�lt - �s az is bizonyos, hogy nem is �lmodom. De holnap meghalok, �s ma szeretn�k k�nny�teni a lelkemen. K�zvetlen c�lom az, hogy vil�gosan, r�viden �s minden komment�r n�lk�l a vil�g el� t�rjak egy csom� mer�ben h�zi esem�nyt. Ezek az esem�nyek, a maguk k�vetkezm�nyeiben, r�m�tettek - gy�t�rtek - t�nkretettek engem. De nem sz�nd�kom magyar�zgatni �ket. Az �n sz�momra alig jelentettek m�st, mint borzalmat - m�sok tal�n ink�bb groteszknek, mint r�mesnek tal�lj�k majd �ket. Lehet, hogy k�s�bb akad olyan �rtelem, amely j�zan dolgokra vezeti majd vissza az �n fantazmag�ri�imat - nyugodtabb, logikusabb �s az eny�mn�l kev�sb� ingerl�keny �rtelem, amely azokban a k�r�lm�nyekben, amiket �n f�lelemmel r�szletezek, nem l�t majd semmi egyebet, mint igen term�szetes okok �s okozatok mindennapi �sszef�gg�s�t.

Gyermekkorom �ta �gy ismertek, mint hajl�that�, szel�d term�szetet. L�gysz�v�s�gem annyira szembe�tl� volt, hogy pajt�saim �lland�an cs�foltak �rte. K�l�n�sen szerettem az �llatokat �s sz�leim eg�sz sereg k�l�nf�le h�zi�llattal aj�nd�koztak meg. Vel�k t�lt�ttem el id�m t�lnyom� r�sz�t, �s akkor voltam legboldogabb, mikor etettem �s cir�gattam �ket. Ez a jellemvon�som, amint n�vekedtem, egyre jobban kifejl�d�tt �s f�rfikoromban ez volt �r�meimnek egyik legf�bb forr�sa. Aki szeretett valaha egy h� �s okos kuty�t, annak f�l�sleges sokat magyar�znom, mif�le �s milyen nagy �lvezet az, amelyet ily m�don szerezhet�nk. Az �llatok �nzetlen �s �nfel�ldoz� szeretet�ben van valami, ami val�s�ggal meghajtja azt, akinek gyakran volt alkalma kipr�b�lni az ember �rt�ktelen bar�ts�g�t �s gyatra h�s�g�t.

Kor�n megh�zasodtam �s boldog voltam, hogy feles�gemben rokonterm�szet� �lett�rsra leltem. Mikor �szrevette, mennyire vonz�dom a h�zi�llatokhoz, megragadott minden alkalmat, hogy beszerezze k�z�l�k a legkedvesebbet.

Volt t�bb mad�rk�nk �s aranyhalunk, egy sz�p kuty�nk, t�bb tengeri nyulunk, egy kis majmunk �s egy macsk�nk.

Ez az ut�bbi rendk�v�l nagy �s sz�p �llat volt, eg�szen fekete, �s csod�latosan okos. Mikor a macska �rtelmess�g�r�l besz�lgett�nk, a feles�gem, aki voltak�pp egy cs�ppet sem volt babon�s, gyakran tett c�lz�st arra az �sr�gi n�phitre, amely minden fekete macsk�t elvar�zsolt boszork�nynak tart. Nem mintha komolyan hitt volna � maga is ebben, �s �n egy�ltal�n az�rt eml�tem csak a dolgot, mert v�letlen�l �pen eszembe jutott.

Plut� - ez volt a macska neve - a kedvenc �llatom �s j�tsz�pajt�som volt. �n magam etettem, �s Plut� a nyomomban volt, ak�rmerre fordultam a h�zban. S�t csak nagy nehezen akad�lyozhattam meg, hogy el ne k�s�rjen akkor is, amikor elmentem hazulr�l.

Bar�ts�gunk �gy tartott t�bb �ven �t; de ek�zben (pirulva vallom meg) eg�sz ked�lyem �s jellemem - az isz�koss�g �rd�g�nek hat�sa alatt - gy�keresen megv�ltozott, m�gpedig rossz �rtelemben. Napr�l napra szesz�lyesebb �s ingerl�kenyebb lettem �s egyre kev�sb� k�m�ltem m�sok �rz�kenys�g�t. Nem �talltam durva szavakkal illetni a feles�gemet, s�t v�g�l m�g kezet is emeltem r�. Term�szetesen meg�rezt�k term�szetem megv�ltoz�s�t az �llataim is. Nemcsak hogy elhanyagoltam �ket, hanem rosszul is b�ntam vel�k. Plut�t azonban m�g mindig megbecs�ltem �s nem k�noztam, noha a nyulakat, a majmot, s�t a kuty�t is minden teket�ria n�lk�l helybenhagytam, valah�nyszor v�letlen�l, vagy az�rt, mert ragaszkodtak hozz�m, az utamba ker�ltek. De nyavaly�m egyre jobban elhatalmasodott rajtam - mert van-e nagyobb nyavalya az alkoholn�l! �s v�g�l m�r Plut� is, amely imm�r meg�regedett �s enn�lfogva egy kicsit morcos lett - Plut� is kezdte megszenvedni gonoszs�gomat.

Egyszer �jszaka, amikor alaposan ber�gva t�rtem haza a v�rosb�l, az egyik rendes lebujomb�l, azt k�pzeltem, hogy a macska b�jik el�lem. Megragadtam, �s Plut� ekkor, megrettenve er�szakoss�gomt�l, a fogaival jelent�ktelen sebet ejtett a kezemen. Nyomban �rd�gi d�h vett er�t rajtam. Mintha m�s emberr� lettem volna. Eredend� lelkem mintha hirtelen kimenek�lt volna a testemb�l, s minden idegrostomat a pokolin�l is pokolibb gonosz indulat sz�llta meg, amely a p�link�b�l t�pl�lkozott. Tollk�st r�ntottam el� mell�nyem zseb�b�l, kinyitottam, a szeg�ny p�r�t torkon ragadtam �s az egyik szem�t �vatosan kiv�jtam a g�dr�b�l. Pirulok, �get a sz�gyen, borzadok, mik�zben le�rom ezt az �tkozott kegyetlenked�st.

Reggel, mikor megint �szre t�rtem - miut�n kialudtam az �jjeli tivornya g�z�t -, f�lig borzalom, f�lig lelkifurdal�s fogott el a b�n miatt, amelyet elk�vettem; de legf�ljebb gy�nge, bizonytalan �rz�sr�l volt sz�, amely a lelkemet nem �rintette. Belemer�ltem �jra a dorb�zol�sba, �s csakhamar borba fojtottam cselekedetemnek minden eml�k�t.

A macska ek�zben lassan kiheverte a dolgot. Igaz, hogy elvesztett szem�nek a g�dre r�mes l�tv�ny volt, de maga az �llat l�tsz�lag nem szenvedett t�bb�. �gy j�rt-kelt a h�zban, mint rendesen, de �rthet�, hogy k�zeledtemre r�m�lten menek�lt el�lem. R�gi �nemb�l megmaradt m�g bennem annyi, hogy eleinte rosszul esett, hogy ez a teremtm�ny, amely valaha �gy szeretett, most �me nyilv�nval�an irt�zik t�lem. De ezt az �rz�st csakhamar bosszankod�s v�ltotta fel. CS�K�NY�SS�G szelleme. Err�l a szellemr�l a filoz�fia nem eml�kezik meg. Pedig a lelkem �let�r�l sem vagyok jobban meggy�z�dve, mint arr�l, hogy a cs�k�ny�ss�g az emberi sz�v egyik legelemibb �szt�ne - egyike azoknak a l�thatatlan eredend� tehets�geknek vagy �rz�seknek, amelyek az ember jellem�t ir�ny�tj�k. Van-e, aki sz�zszor is nem kapta rajta mag�t azon, hogy valami hitv�ny vagy egy�gy� dolgot k�vet el, puszt�n az�rt, mert tudja, hogy nem volna szabad elk�vetnie? Nem �l-e benn�nk �r�k�sen az a hajlam, hogy legjobb bel�t�sunk ellen�re is megszegj�k a t�rv�nyt, csak az�rt, mert tudjuk, hogy t�rv�ny? F�l�bredt bennem, mondom, a cs�k�ny�ss�gnek ez a szelleme, hogy v�gk�pp t�nkretegyen. A l�leknek az a feneketlen v�gy�d�sa, hogy �nmag�t k�nozza - hogy er�szakot k�vessen el saj�t term�szet�n - hogy rosszat tegyen puszt�n a rossz kedv��rt - ez sarkallt arra, hogy folytassam �s fejezzem be teljesen azt az igaztalans�got, amivel az �rtatlan macsk�t s�jtottam. Egy reggel, hidegv�r�en, hurkot vetettem a nyak�ra �s felakasztottam, mert tudtam, hogy szeretett, �s mert �reztem, hogy nem szolg�ltatott okot arra, hogy haragudjam r�; felakasztottam, mert tudtam, hogy amikor ezt teszem, b�nt k�vetek el - hal�los b�nt, amely annyira vesz�lyezteti halhatatlan lelkemet, hogy tal�n, ha ugyan ez lehets�ges, megfosztja m�g a legk�ny�r�letesebb �s legf�lelmetesebb Isten v�gtelen kegyelm�t�l is.

�jszaka, aznap, amikor ezt a kegyetlen cselekedetet v�grehajtottam, t�zi l�rma riasztott fel �lmomb�l. �gyam f�gg�nyei l�ngoltak. Az eg�sz h�z lobog� l�nggal �gett. A feles�gem, egy csel�dl�ny, meg �n csak nagy nehezen menek�lt�nk ki a t�zv�szb�l. A pusztul�s teljes volt. Minden f�ldi vagyonom odalett, s �n ett�l fogva �tengedtem magam a k�ts�gbees�snek.

Nem vagyok oly ostoba, hogy okozati �sszef�gg�st keressek e szerencs�tlens�g �s az elk�vetett sz�rny�s�g k�z�tt. De egym�st k�vet� t�nyek sor�t mondom el, �s nem akarok kihagyni a l�ncb�l egyetlen elk�pzelhet� szemet sem. M�snap a t�z ut�n f�lkerestem a romokat. A fal egy kiv�tel�vel, mind beomlott. Ez a kiv�tel egy nemigen vastag elv�laszt�fal volt, a h�znak k�r�lbel�l a k�zep�n, �s ehhez t�maszkodott volt �gyamnak a feje. A gipszvakolat nagy m�rt�kben ellen�llt itt a t�z hat�s�nak, val�sz�n�leg az�rt, mert nem r�g rakt�k r� a falra. E k�r�l a fal k�r�l s�r� t�meg szorongott, s n�h�ny ember mintha a fal egy bizonyos r�sz�t vizsg�lta volna nagyon alapos �s moh� figyelmess�ggel. Ezek a szavak: "Furcsa!" - "K�l�n�s!" - �s m�s hasonl� kifejez�sek fel�bresztett�k k�v�ncsis�gomat. K�zelebb mentem, �s a feh�r fel�leten, mintha csak lapos domborm� lett volna, egy �ri�si macska val�ban csod�latos h�s�g� alakj�t l�ttam. Az �llat nyak�ra k�t�l csavarodott.

Mikor megl�ttam ezt a k�s�rtetet - mert az els� tekintetre alig tarthattam m�snak nem gy�ztem �mulni, �s sz�rnyen megr�m�ltem. De v�g�l megseg�tett a logika. Eml�keztem r�, hogy a macsk�t a h�zzal szomsz�dos kertben akasztottam fel. A t�zi l�rm�ra ezt a kertet nyomban ellepte a sokas�g. Valaki bizonyosan lev�gta a macsk�t a f�r�l �s egy nyitott ablakon �t behaj�totta a szob�mba. Val�sz�n�leg az�rt, hogy f�l�bresszen �lmomb�l. A beoml� t�bbi fal belenyomta kegyetlens�gem �ldozat�t a friss vakolat anyag�ba; a vakolat messze, a l�ngoknak �s a d�gtest amm�ni�kj�nak seg�ts�g�vel, v�gk�pp kidolgozta azt�n a macska k�pm�s�t, �gy, amint l�ttam.

B�rha ekk�pp, ha a lelkiismeretemet nem is, de az eszemet k�nnyen megnyugtattam az im�nt r�szletezett ijeszt� t�nyre vonatkoz�lag, ez a t�ny mindazon�ltal m�ly hat�st tett a fant�zi�mra. H�napokig nem szabadulhattam a macska r�mk�p�t�l, �s ez alatt az id� alatt �jra olyanforma �rz�s fogott el, amely lelkifurdal�snak l�tszott, b�r nem volt az. S�t sajn�ltam is m�r a macska elveszt�s�t, �s kezdtem azokban a hitv�ny lebujokban, amelyeknek most imm�r t�rzsvend�ge lettem, egy m�sik macsk�t kutatni, lehet�leg az els�h�z hasonl�t, hogy p�toljam vele.

Egyik �jjel, amikor f�lig k�bultan ott �ltem egy gyal�zatosn�l is gyal�zatosabb barlangban, figyelmemet egyszerre csak valami fekete t�rgy vonta mag�ra, amely ott pihent az egyik �ri�si p�link�s- vagy rumoshord�nak, a helyis�g egyik f� �kess�g�nek, a tetej�n. N�h�ny perc �ta mer�n odab�multam m�r ennek a hord�nak a tetej�re, s most meglepett az a t�ny, hogy m�r el�bb nem vettem �szre a rajta lev� t�rgyat. Odal�ptem hozz� �s meg�rintettem a kezemmel. Egy fekete macska volt - roppant nagy fekete macska -, �ppen akkora, mint Plut�, amelyhez minden tekintetben pontosan hasonl�tott is, egy dolgot kiv�ve. Plut�nak teste egyik r�sz�n sem volt egy sz�l feh�r sz�re sem, ellenben ezen a macsk�n volt egy nagy, b�rha elmos�d� k�rvonal� feh�r folt, amely csaknem eg�sz mell�t elbor�totta.

A macska, mikor meg�rintettem, nyomban fel�llt, hangosan dorombolt, a kezemhez d�rg�l�dz�tt �s l�that�an �r�lt, hogy �szrevettem. Ez volt az a teremt�s, amelyet kerestem. R�gt�n aj�nlatot tettem a korcsm�rosnak, hogy megveszem t�le; de ez az ember nem tartott r� ig�nyt - nem is tudott r�la -, soha addig nem l�tta.

Tov�bb bec�zgettem az �llatot, s amikor hazafel� k�sz�l�dtem, hajland�s�got mutatott r�, hogy elk�s�rjen. Meg is engedtem ezt neki, s �tk�zben t�bbsz�r lehajoltam, hogy megsimogassam. Mikor haza�rkezt�nk, a macska nyomban otthonosan �rezte mag�t �s hamarosan nagy kedvence lett feles�gemnek.

�n azonban csakhamar idegenkedni kezdtem a macsk�t�l. Ez �ppen ellenkez�je volt annak, amit rem�ltem, de - nem tudom, hogyan vagy mi�rt - nyilv�nval� ragaszkod�sa hozz�m meglehet�sen undor�tott �s bosszantott. �s ez az undor �s bosszankod�s lassacsk�n keser� gy�l�lett� fokoz�dott. Ker�ltem a macsk�t, de holmi sz�gyen�rzet �s r�gi kegyetlens�gemnek az eml�ke visszatartott att�l, hogy fizikailag rosszul b�njak vele. Hetekig nem vertem meg, sem m�sk�nt nem er�szakoskodtam vele, de lassan-lassan egyre m�rhetetlenebb ut�lattal n�ztem r� �s n�m�n menek�ltem gy�l�letes l�nye el�l, mint a d�gv�sz lehelet�t�l.

K�ts�gtelen�l fokozta gy�l�letemet az a f�lfedez�sem - m�snap reggel, miut�n hazavittem a macsk�t magammal - hogy hi�nyzott neki, �pp�gy, mint Plut�nak, a f�l szeme. Ez a k�r�lm�ny azonban csak m�g jobban megkedveltette �t a feles�gemmel, akiben, mint m�r eml�tettem, nagy m�rt�kben megvolt az az emberies �rz�s, amely valaha engem is jellemzett s leg�szint�bb �s legtiszt�bb �r�meim forr�sa volt.

�mde menn�l jobban idegenkedtem a macsk�t�l, ez l�tsz�lag ann�l jobban vonz�dott hozz�m. Folyton a nyomomban volt, oly makacs sz�v�ss�ggal, amelyr�l bajos volna fogalmat ny�jtanom az olvas�nak. Valah�nyszor le�ltem, a sz�kem al� kuporodott vagy a t�rdemre ugrott �s elhalmozott ut�latos kedvesked�s�vel. Ha fel�lltam, hogy j�rk�ljak, a l�baim k�z�tt somford�lt, �gyhogy csaknem fell�k�tt, vagy hossz�, �les karmaival a ruh�mba kapaszkodva, felm�szott a mellemre. Ilyenkor szerettem volna le�tni az �kl�mmel, de mindig visszatartott r�szben r�gebbi b�n�mnek az eml�ke, f�leg pedig - �szint�n megvallom - az a k�r�lm�ny, hogy hat�rtalanul f�ltem ett�l az �llatt�l.

Nem mondhatn�m, hogy ez a f�lelem valami fizikai bajt�l val� f�lelem volt- de m�gsem igen tudn�m m�sk�nt meghat�rozni. Csaknem sz�gyellem bevallani - m�g itt a b�rt�ncell�ban is csaknem sz�gyellem -, hogy a r�m�letet �s borzalmat, amelyet ez az �llat keltett bennem, egy szinte elk�pzelhetetlen agyr�m n�velte meg. Feles�gem t�bb �zben figyelmeztetett arra a k�l�n�s feh�r sz�rfoltra, amelyr�l besz�ltem m�r, s amely az egyetlen l�that� k�l�nbs�g volt a furcsa �llat �s a r�gi macska k�z�tt, amelyet elpuszt�tottam. Az olvas� bizony�ra eml�kszik, hogy ez a folt, b�r nagy volt, eredetileg nagyon elmos�dott, de lassacsk�n - csaknem �szrevehetetlen�l, �gyhogy az eszem sok�ig k�pzel�d�snek v�lte - pontos k�rvonal� foltt� alakult �t. V�g�l imm�r olyan t�rgynak a m�sa volt, amelynek a nev�t�l is borzadok - �s f�k�nt ez�rt ut�ltam ezt a sz�rnyeteget, ez�rt f�ltem t�le �s ez�rt szerettem volna le is r�zni a nyakamr�l, ha mertem volna - sz�val r�mes - k�s�rteties dolognak - az AKASZT�F�NAK a k�pm�sa volt! - �h, gy�szos �s rettent� eszk�ze a borzalomnak �s b�nnek - a gy�trelemnek �s hal�lnak!

�s most imm�r val�ban nyomorult voltam, embertelen�l nyomorult. �s egy �rtelmetlen �llat - amelynek t�rs�t megvet�en elpuszt�tottam - egy �rtelmetlen �llat gy�t�rt meg engem - az �risten k�p�re teremtett embert - ennyi t�rhetetlen szenved�ssel! - �h jaj! nem volt r�szem soha t�bb� sem nappal, sem �jjel a pihen�s �ld�s�ban! Nappal egy pillanatra se t�g�tott mell�lem ez a teremt�s; �jjel pedig, minduntalan sz�rny� �lmokb�l riadva, ott �reztem arcomon ennek az �llatnak a forr� lehelet�t, �s roppant s�lya mint megtestes�lt lid�rcnyom�s, amelyet nem volt er�m ler�zni - �r�k�sen r�nehezedett a sz�vemre!

Ennek a k�nszenved�snek a hat�sa alatt kiveszett bel�lem egykori j�s�gomnak csek�lyke maradv�nya is. Gonosz gondolatok lettek egyed�li meghitt bar�taim - a legs�t�tebb, leggonoszabb gondolatok. �lland� rossz kedvem gy�l�lett� fokoz�dott az eg�sz vil�g, az eg�sz emberis�g ellen, �s hirtelen t�mad�, gyakori �s f�ktelen d�hkit�r�seimnek, amelyeknek most imm�r vakon �tengedtem magamat, rendszerint, sajna! b�ket�r�en szenved� feles�gem adta meg az �r�t.

Egyszer valami elint�znival� h�zi dologban lek�s�rt a feles�gem annak a r�gi �p�letnek a pinc�j�be, amelyet szeg�nys�g�nk jel�lt ki sz�munkra k�nytelen lak�hely�l. A macska nyomon k�vetett lefel� a meredek l�pcs�n, s minthogy csaknem fell�k�tt, �r�lten feld�h�s�tett. Felkaptam egy balt�t s megfeledkezve d�h�mben arr�l a gyermekes f�lelemr�l, amely eddigel� visszatartotta kezemet, oly csap�st m�rtem az �llatra, amely bizony�ra nyomban meg�lte volna, ha eltal�lja. De feles�gem megragadta karomat �s megakad�lyozta, hogy les�jtsak a macsk�ra. Beavatkoz�sa pokoli d�hre gerjesztett. Kiszabad�tottam a karomat �s fejbe v�gtam a balt�val feles�gemet, aki egyetlen jajsz� n�lk�l holtan rogyott �ssze.

E borzalmas gyilkoss�g elk�vet�se ut�n nyomban azon kezdtem t�mi a fejemet, mik�pp rejtsem el a holttestet. Tudtam, hogy a h�zb�l nem sz�ll�thatom el sem nappal, sem �jjel, an�lk�l, hogy ki ne tegyem magamat annak a veszedelemnek, hogy a szomsz�dok meg tal�lnak l�tni. Sok mindenf�le terv megfordult a fejemben. El�sz�r arra gondoltam, hogy apr�ra feldarabolom a hull�t �s el�getem. Majd f�ltettem magamban, hogy a pince fenek�n g�dr�t �sok �s abba temetem. Majd meg azon t�n�dtem, ne dobjam-e bele a k�tba az udvaron - ne csomagoljam-e l�d�ba, mint valami port�k�t, a szok�sos m�don, �s ne vitessem-e ki valami teherhord�val �gy a h�zb�l. V�g�l olyasvalami jutott az eszembe, amit sokkal jobb megold�snak tartottam mindezekn�l. Elhat�roztam, hogy befalazom a pinc�ben - mint ahogy, r�gi feljegyz�sek szerint, a k�z�pkori szerzetesek szokt�k befalazni �ldozataikat.

Ennek a tervnek a v�grehajt�s�ra a pince f�l�tt�bb alkalmas volt. Laza szerkezet� falait nem r�gen vakolt�k be nyers vakolattal, amely a nyirkos leveg�ben m�g meg sem sz�radt. S�t az egyik falban volt egy kiugr� r�sz is, valami hib�s k�m�ny vagy t�zhely, amelyet kit�lt�ttek s hasonl�v� tettek a pince t�bbi r�sz�hez. Bizonyosra vettem, hogy ezen a ponton k�nny�szerrel kiszedhetem a t�gl�kat, beleilleszthetem a ny�l�sba a holttestet �s az eg�szet befalazhatom �jra �gy, hogy senki a vil�gon semmi gyan�s dolgot nem vehet majd �szre.

�s ebben a sz�m�t�somban nem is csal�dtam. Fesz�t�r�d seg�ts�g�vel k�nnyed�n kimozd�tottam hely�kb�l a t�gl�kat, s miut�n �vatosan beemeltem a holttestet a f�lk�be, �ll� helyzetben nekit�masztottam a bels� falnak, �s nem nagy f�rads�ggal elfalaztam �jra az eg�sz ny�l�st �gy, amint eredetileg volt. Majd a legnagyobb el�vigy�zatoss�ggal habarcsot, homokot �s sz�rt ker�tettem, s olyan vakolatot k�sz�tettem, amelyet nem lehetett a r�git�l megk�l�nb�ztetni, �s nagyon gondosan bevontam vele az �j t�glafalat. Mikor befejeztem a munk�t, el�gedetten meg�llap�tottam, hogy minden rendben van. A falon legkisebb nyoma sem l�tszott annak, hogy valaki megbolygatta. A szemetet a legapr�l�kosabb gondoss�ggal felszedtem a pince fenek�r�l. Diadalmasan k�r�ln�ztem �s �gy sz�ltam magamban: - No legal�bb most az egyszer nem v�geztem hi�baval� munk�t.

Majd keresni kezdtem az �llatot, amely az eg�sz nyomor�s�g okoz�ja volt, mert most imm�r hat�rozottan elsz�ntam magamat r�, hogy v�gzek vele. Ha r�akadok abban a pillanatban, k�ts�gtelen�l betelt volna a sorsa. De �gy l�tszik, hogy a ravasz �llat megijedt el�bbi d�hrohamomt�l �s �vakodott a szemem el� ker�lni. Nem lehet se le�rni, se elk�pzelni, hogy az undok teremt�s t�voll�te milyen m�ly, milyen boldog�t� megk�nnyebb�l�st jelentett sz�momra.

Eg�sz �jjel nem mutatkozott - s �gy azt�n legal�bb egy �jszaka m�lyen �s nyugodtan aludtam, ami�ta a macska beker�lt a h�zamba; �gy bizony, aludtam, noha a gyilkoss�g terhe r�nehezedett a lelkemre!

Eltelt a m�sodik �s a harmadik nap is, �s k�nz� szellemem nem t�rt vissza. �jra szabadon l�legeztem. A sz�rnyeteg, ijedt�ben, �r�kre elmenek�lt h�zam t�j�k�r�l! Nem fogom l�tni soha t�bb�! Hat�rtalanul boldog voltam. S�t�t b�n�m tudata nem is igen zavart. Volt egy kis nyomoz�s is, de �gyesen meg�lltam a helyemet. S�t h�zkutat�st is tartottak - de term�szetesen eredm�nytelen�l. Biztos�tva l�ttam j�vend� boldogs�gomat.

Negyednap a gyilkoss�g ut�n v�ratlanul betoppant a h�zba egy rend�rk�l�n�tm�ny �s hozz�l�tott �jra a legszigor�bb h�zkutat�shoz. Minthogy azonban bizonyos voltam benne, hogy rejtekhelyem kinyomozhatatlan, egy�ltal�n nem j�ttem zavarba. A rend�r�k felsz�l�tottak, hogy k�s�rjem �ket nyomoz�suk k�zben. �tvizsg�ltak minden zugot, minden sarkot. V�g�l, imm�r harmadszor vagy negyedszer, lementek a pinc�be. Egy izmom meg nem remegett. A sz�vem oly nyugodtan vert, mint az olyan ember�, aki �rtatlans�ga tudat�ban �desdeden szundik�l. V�gigs�t�ltam a pinc�n. �sszekulcsoltam karomat a mellemen �s k�nnyed�n ide-oda csatangoltam. A rend�r�k teljess�ggel megnyugodtak �s t�vozni k�sz�ltek. Sz�les j� kedvemben nem b�rtam magammal. Mondanom kellett valamit, ha csak egy sz�t is, diadalmam �rzet�ben, meg az�rt is, hogy m�g jobban meggy�zzem �ket �rtatlans�gomr�l.

- Uraim - sz�ltam v�g�l, amikor a rend�r�k f�lfel� mentek m�r a l�pcs�n -, �r�l�k, hogy eloszlattam gyan�jukat. J� eg�szs�get k�v�nok �n�knek �s valamivel t�bb udvariass�got. Igaz is, uraim, ez a - ez a h�z nagyon szil�rd �p�tm�ny. (Eszeveszett v�gyamban, hogy fesztelen�l mondjak valamit, j�form�n nem is tudtam m�r, hogy mit besz�lek.) - Mondhatom, nagyszer�en meg�p�tett h�z. Ezek a falak - mennek m�r, uraim? ezek a falak ugyancsak t�m�rek! - �s most, hetvenked� �r�letemben, hevesen megkopogtattam a kezemben tartott s�tabottal a t�glafalnak �ppen azt r�sz�t, amely m�g�tt ott �llt dr�ga feles�gemnek a holtteste.

De Isten �vjon �s szabad�tson meg a gonosz karmaib�l! Alig hangzott el kopog�somnak a visszhangja, egy hang felelt r� a s�rb�l: tompa, szaggatott ki�lt�s volt eleinte, mint a gyermeki zokog�s, majd csakhamar egyetlen hossz�, hangos meg nem szakad� vis�t�ss� dagadt - sz�rny� emberietlen �v�lt�ss� - panaszos rikolt�ss�, f�lig a borzalom, f�lig a diadal ord�t�s�v� - amin� csak a pokolban t�madhat, amikor a hal�losan verg�d� elk�rhozottak jajgat�sa �sszevegy�l a k�rhozat d�monainak ujjong�s�val.

Hi�ba akarn�k besz�molni gondolataimr�l. �juldozva a szemk�zt l�v� falhoz t�molyogtam. A rend�r�k sz�rny� r�m�let�kben egy pillanatra meg�lltak a l�pcs�n. A k�vetkez� pillanatban t�z-tizenk�t er�s kar hozz�l�tott a fal lebont�s�hoz, amely csakhamar teljesen beomlott. �s ott �llt a n�z�k szeme el�tt alvadt v�rbe fagyva az imm�r alaposan feloszlott holttest. �s a fej�n, elt�tott v�r�s sz�jjal, t�zesen izz� f�l szem�t kimeresztve, ott �lt a f�rtelmes �llat, amelynek ravaszs�ga r�cs�b�tott a gyilkoss�gra, �s amelynek figyelmeztet� hangja most h�h�rk�zre juttatott. Befalaztam a s�rba ezt a sz�rnyeteget is!